Vezetni is későn kezdtem, akár csak a bluest.
De megbukott a banda és nem volt többé hús.
Összeállt az asszony egy újságíróval.
Eladtam a Gibson gitárt tokkal és vonóval.
Kivettem egy kis szobát a Lenhossék utcában
És taxizni kezdtem egy Ladával a pesti éjszakában.
Beszálltál egy férfivel mögém,
Bemondtad a címet: az enyém.
Itt éltünk, de untad, hogy nem te vagy a sztár.
Itt éltünk együtt, amíg ki nem rúgtál.
Egyre kisebb a világ és egyre nagyobb a város.
Taxit vezet reggelig a volt gitáros.
Megálltunk a cukipofa fizetni akart,
De megkaptam már mindent, a rosszat és a bajt.
Ráléptem a gázra, az arcom szinte égett,
Magam előtt láttam, ahogy az ágyba visznek téged.
Azt hittem, betöröm az ajtót és szét a krapekot,
Felpofoználak és aztán hiába nem hagyod...
Kiraktam egy fuvart a József-utcánál.
A szakadó esőben két lány a sarkon áll.
"Drága művész úr, mi történt magával?
Eltünt a színpadról. Mondtuk a Helgával,
Bár maga már régen nem ötéves srác,
Megmutatjuk magának, mi az ami ráz."
Valóban régen voltam ötéves srác,
De még néha tudom, mi az ami ráz, ráz, ráz. |
