Hideg volt a hajnal, hogy Irént megláttam.
Térde vastag, kabátja szűk. Mégis megkívántam.
Lámpát gyárt háromig, mondta, itt a gyárban.
Moziban álmodtunk. Én egy házra vágytam.
Találtunk egy házat, túl a város szélén.
Csatorna sosem lesz. Nem adtam be kérvényt.
Hat esztendő alatt felépült a ház.
Benne az életünk: két gyerek. Nincs gáz.
Mindennap láthatom, nem kell nekem más!
Mindennap láthatom, nem kell nekem más!
Enyém, enyém, enyém ez a ház!
A fülemben vatta, protézissel élek.
Sohasem álmodom. Keveset beszélek.
Büszke rám az asszony és én sem szidom.
Napi tíz fröccsömet otthon iszom. |
