Az apám cukrász volt, igen és ő mondta:
Az élet szép lesz! A világ egy torta.
Egy kopasz bácsi ígérte: Az ország egy szelet!
És majd tortát eszik minden magyar gyerek!
Az öreg pontos volt, nem hagyott ki napot,
Úgy verte anyámat, mint a tejszínhabot,
Az egészet mindig a kulcslyukon át néztem,
A konyhába mentem és süteményt kértem.
Verem, verem, verem, majd beleszakadok,
Nem bántok én senkit, csak verem a habot.
Nemsokára leszek, sajnos, ötven éves,
Születésnapomra újra tortát kérek,
Legyenek ám rajta kis szovjet katonák,
Marcipán űrhajós, krémvárak, rakéták.
Belülről kirágnám, mint a fát a féreg,
Nem látna meg senki, így hát nem is félek,
Mi leszünk, csak öten, ötven csinos lánnyal,
Ötven égő gyertya, ötven vörös lánggal! |
