A tolvaj szépen hízik, a hóhér hazament,
Csak én vagyok, a bolond, aki sohasem felejt,
Véresen és sántán jöttem a vadonból ,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
A vér felszáradt hamar, az avar sárgán zörög,
Azt hittem magamról, a végén majd én is lövök,
Bár lettem volna bátrabb, ki mások helyett szól,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Az apám bűne rajtam, átok a nevemen,
Skarlátbetű éget, vérdíj a fejemen,
Nem fogad be család, kórház, kolostor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Szélvihar kergetett, nyomomban kopó járt,
Ő tudta, honnan jövök, a falu szélén várt,
Levette maszkomat, egyebem sem volt,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Holdsugár a haja, szeme könnytől ragyog,
Felém nyúlt a keze, azt mondta: Tiéd vagyok,
Meggyógyítlak téged bűntől, pokoltól,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Bementem a városba, azt hittem, ott a béke,
Látom, röfög a bankár, spicli röhög az égre,
A koldusok enni kérnek a kövér papoktól,
Elfáradtam nagyon: Védj meg a gonosztól!
Háborút játszanak a téren a kisfiúk,
Lángot szór a szemük, látom, sosem lesz kiút,
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól!
Újrakezdik mindig, valahol, valamikor,
Elfáradtam nagyon, védj meg a gonosztól! |
