Vad szerelmem egyszer lovagolni indult,
Vágtatott egész nap s az ördögtől pénz koldult,
Az ördög volt a bölcsebb: Bándd meg minden bűnöd!
S visszakérte tőle a pénzt, amit elköltött.
Vad szerelmem lován a tengerpartra ért,
Dús hajában tűzte a kagylók drága gyöngyét.
Karácsonyig vágtat, megpihen egy farmon,
Továbbment Japánba, hogy ott se maradjon.
Vágtatott egész nap, nem találta helyét,
Majd megállt egy este s lehajtotta fejét.
Vad szerelmem őrült, madárhangon jajgat,
Nyávog, mint egy macska, ha akarja, hogy halljad.
Az emberek a földet tönkre tudták tenni,
Ő hiába kérte, hogy engedjék elmenni.
Vad szerelmem egyszer lovagolt egy órát,
Megállt, pihent egyet s vágtat az időn át. |
