Mi nem vagyunk olyanok, mint régen.
Nem ultizunk többé senkivel a téren.
Úton vagyunk. Tudjuk, nem sokáig.
Nyomjuk a bluest... vagy ez minek számít?
Ugyanaz a hely, ugyanaz a zene, csak elmúlt az idő.
Sokféle párt, sokféle part - egy kikötő.
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Keresztülvágtat a városon a horda.
Nem illenek a képbe, a sorba.
Zárva az ajtók, a telefonok némák.
A város két tatárjárást élt át.
Túlélte a pestist, de most vége, kaput.
A kiátkozott banda betörte a kaput.
Üresek a bankok, üres az oltár,
A tévé elé menekült az összes polgár.
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Tombol a sok dühönc túl a kultúrán,
A legeslegutolsó rock and roll túrán.
Elnéző a taps, a zenészek vén marhák.
Nem hiszik el, jobb ha abbahagyják.
Divat lett a blues, igaz nem magyarul.
Pár ügyes nyalóka angolul tanul.
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok!
Azért ti ne féljetek, kicsi lányok,
Mikor megjönnek a veteránok! |
