Zöld-sárga, zöld-sárga, hangyák lejárata
Tollasgyík szemében áll egy kis leányka.
Darazsak harcolnak, fogaik csattognak
Halálos sebeket ejtenek eleget.
A holdra fölnézek, ott rovarok nyüzsögnek
Tölgyfának törzsében hallgatom én őket
Hej lányka, hej lányka, szépségben nincs párja,
Ha vele lehetnék, mindent elfelednék.
Arcának bájával, hangja lágyságával
Engeszteli ki gyíkját, hogy kerülje halálát-.
Halála közeleg, országa megremeg,
Magyar volt a lányka, magyar a hazája
Zöld-sárga, zöld-sárga, éhes a sárkányka,
Világnak harmada, majdnem ő egymaga.
Katonák szájában, efreim végei,
Úgy szívják véremet,
Csak ebbe ne halljak meg. |
