Túl a vízen egy kosár,
abban lakik egy madár.
Abban lakik egy madár,
aki engem rég hogy vár.
Várj madárkám, várj, várj, vár,
este hozzád megyek ár.
Megvizsgálom szívedet,
s véle szeretetedet.
Túl a vízen zörgős malom,
ott őröl az én galambom.
Ott egyebet nem őrölnek,
csak búbánatot eleget.
Nékem is van egy bánatom,
odaviszem, s lejáratom.
Egy szem búza, két szem rozs,
felöntöttem, járjad most.
Én Istenem, halálom,
nem ér engem az álom.
Mer az álom nyugodalom,
a szerelem szívfájdalom.
Én Istenem, teremtőm,
beteg az én szeretőm.
Hogyha szeret, gyógyítsd meg,
ha nem szeret, fullaszd meg. |
