Látszólag minden rendben, a kék ugyanúgy kék
De a szív, ha vadul ver, néha elkéne egy fék
Elromlott távcső, mi a jövő felé néz
A félhomályban tapogatózik előre egy kéz
Néha ordítanom kéne, hogy táguljon a tér
Fessen mindent vörösre az elkenődött vér
És majd jöhetne egy felhő, amit lassan fúj a szél
'miben elfér majd a végtelen, mit nem határol szél
Idegen illat, idegen ízek, a párnán verejték
Idelent a mélyben úszik egy elhalványult kép
Elhagyott lelkek tava, a megfakult fény
Lassan fut, halkan nyugszik, ha beköszönt a tél
Néha ordítanunk kéne, hogy táguljon a tér
Fessen mindent vörösre az elkenődött vér
És majd jöhetne egy felhő, amit lassan fúj a szél
'miben elfér majd a végtelen, mit nem határol szél |
