Az élet már leírta egy fehér papírra,
Hogy soha senki semmit nem visz magával a sírba
Mégis azt látom, hogy mindenki kapar,
Hogy minél több legyen neki igen hamar
A másikra már szinte oda sem figyelünk,
Mert arra sincs idő, hogy levegőt vegyünk
Ha túl késő minden és nincs elnézés
Csak a fejvakarás, és számtalan kérdés
Legyen szívemben egy szigony de azt nem adom
Az az enyém azt meg nem tagadom
Nem tagadom meg, de nem is akarom
Legyen szívemben egy szigony de azt nem adom
Az az enyém és azt meg nem tagadom
Nem tagadom meg, de nem is akarom
Hogyha tudna, biztos szívesen mesélne
Egy szívre váró újszülött ki szívesebben élne,
Mint az aki felmegy a híd tetejére
És onnan akarja levetni magát a mélybe
Mert éppen nem úgy osztotta az élet a lapokat
És most úgy érzi, hogy a sötétben tapogat
Úgy látom mindez nézőpont kérdése
Ahogy a késnek úgy van az életnek is éle
Félbehagyott dolgok, senkit nem hajt a készre
Úgy is mondhatnánk, hogy tesznek az egészre
Az életet kaptuk, ne várjunk csodát
Az ajándék lónak ne nézzük a fogát
Legyen szívemben egy szigony de azt nem adom
Az az enyém azt meg nem tagadom
Nem tagadom meg, de nem is akarom
Legyen szívemben egy szigony de azt nem adom
Az az enyém és azt meg nem tagadom
Nem tagadom meg, de nem is akarom |
