Verse: Sebzett madárként repülök,
A fájdalomtól szédülök.
Elrontottam az életem,
Kérdésre kérdést feleltem.
Nincs már mit itt helyre tenni,
Koporsómba szöget verni,
Leborulva elismerem,
Senkinek sem szíveskedtem.
Refrén: Nincs itt mese, az életem véges
Nincs itt mese, a hívásom téves
Hiába próbálok talpra állni,
Sosem fogok már újra járni.
Verse: Mellettem álló emberek
Gúnyos mosollyal figyelnek.
Nem tudják, miért szenvedek,
Csak mutogatnak s nevetnek.
Egyszer biztos feleszmélnek
És ilyedten összenéznek.
Rájönnek, nem csak én vagyok
Kinek élte elkárhozott. |
