Ki volt a barát, ha most ellenség
Aki eddig ölelt az már eltaszított rég
Istenek voltunk lettünk fáradt nép
Élünk szürkén hol nem számít a szép
bridge:
De van még egy esély
Nem számít, hogy láthatatlan az ellenség,
belülről szaggat szét.
Refr:
Nem félek én már semmitől sem
A viharban állok bástyaként
Ha úgy érzed már, hogy elsöpörnek
Bízd rám magad és állj mögém!
Itt megint a bosszú az örök igazság
És erővel védik a hazugok hatalmát
Nem hallja senki az árva hangomat
Ha kötél fonja körbe a nyakamat
bridge:
De izzik még a vér
És nem számít, hogy láthatatlan az ellenség,
belülről szaggat szét.
Refr:
Nem félek én már semmitől sem
A viharban állok bástyaként
Ha úgy érzed már, hogy nincs esélyed
Bízd rám magad és állj mögém! |