Árnyéknak lenni (Nyerges-Galambos)
Ahogy a kiskanál dermed a kávéscsészébe,
Amit kint felejtesz az asztalon
Úgy ragadtam én az egyedüllétbe
Mindenre süketen, s félvakon
Cinizmussal a félelem ellen
Ez a jó módszer, higgy nekem
Süllyedhetek, csak látnom ne kelljen
Mi az oka, hogy nem vagy velem?
Húsz éven át, csak körbe és körbe
Mindent elrontva, álmodok
Egy olyan életről, mely nincs összetörve
És többé nem visszafelé számolok
Ha tudom, hogy Te vagy, ki kezem után kap
És jobban hallom, mit súg a szád,
Elmondtam volna, hogy nem telt el úgy nap,
Hogy az álom határán, ne gondolnék rád
Míg, nem láttalak, nem fájt, hogy egyedül vagyok
Most meg az lenne jó, ha árnyék lehetnék
Úgy érzem, ha kell, hát meg is halok
De, Teérted élni, azt még jobban szeretnék |
