Angyalból ördög (Nyerges-Galambos)
Csukott szemmel, félig álmodva kezdem el
Beteg szívem langyos kávéban hűl
Kilégzés, belégzés után
De persze nincs baj, mert jól vagyok – tudod¬ –
Csak kicsit furán
Tegnap óta minden más lett, mi addig volt
Nehezebb már, pedig kisebb a súly
A kapuban tétován megállok még,
Mintha hinném, hogy felderül,
S nem rám zuhan újból az ég
A buszra várva cigim füstjében bújok el
A hideg hajnal karma bőrömbe mar
Rejtőzve álarcom mögött
Senki nem látja
az angyalból megszülető ördögöt
Bánom, nem bánom, mástól nem várom,
Tőled sem várom el
Tettem megtettem, éltem, ha élhettem
Többet nem értem el
Félek, nem félek, mást már nem kérek:
A végét ne rontsam el
Adtam, nem kellett, kértem, nem tellett
Menj Isten „hírivel”! |
