Ha lemegy a nap (Nyerges - Práder)
Nézd arcomon az éveket
Hazudnék szépeket De a szemeim nem hagyják
A fény az, ami sok lehet Itt nem látsz ma könnyeket
Hiába is akarják
Más mostanában a reggelem Az egész életem
Úgy az ágy szélére ült Kár, hogy kicsit még részegen
Újra kell kezdenem És a lelkesedés is hűlt
Refr.: De ha lemegy a nap
Már nem nagyon ismersz rám Becsukott szemmel
Zuhanok a fény után S míg a pohárban el nem olvad a jég
Addig egy kicsit Megint olyan leszek, mint rég
Nézd itt ezt a kék eret S benne a véremet
Ahogy magaslatokra tör Jó nagy lesz a túlnyomás
S az már abszurditás Hogy a saját vérem öl
Tény mostanában, hogy szédülök Félek, még eldűlök
Valami árokpart szélén S én, a színpadok csillaga
Hangjegyek mágusa Ott hűlök ki az út végén. |
