Szélbe kiáltok (Nyerges - Práder)
Tényleg csak engem zavar Hogy bármerre indulok
Északnak, nyugatnak, délnek Vagy keletnek fordulok
Által a 'gúnyhatáron' Ugyanúgy otthon vagyok
Csak halkabban kéne mondjam Nehogy meghallják 'azok'
Kiknek a lelki nyugalma fontos - mert érzékenyek ám nagyon!
Azt mondják, tartsam a pofám Jobb lesz, ha annyiban hagyom
De hogyan lehetne hagyni Hogy magyar ne magyarként éljen?!
Te, ott a Kárpátok alján Bácskába' lenn, vagy épp Felvidéken
Erdélyben, Küküllő partján Vagy ahol csak magyarok élnek
Együtt vagyunk a bajban Hát együtt szóljunk a szélnek
Hogy gyűjtsön erőt tavaszra S ki nem ide való, azt mindet
Söpörje ki e hazából Ne hagyjon mást itt, csak minket! |
