Talán csak álom (Galambos-Nyerges)
Nagyszüleinknek
Kicsit más volt az este
- apám didergő teste -
párás felhőkben mosdatta őt nagyanyám.
Kint már rúgták az ajtót
- a mama sírt csak, de nem szólt -
sötét bőrkabátok vitték nagyapám.
Apám nem értett semmit
- baj van! - mindössze ennyit -
mi történt, és hogyan lesz majd ezután?
Talán néhány nap múlva
- minden rendben lesz újra -
a papa vidáman nyit be a kert kapuján.
Jelszavaktól hemzsegő
pár öntudatlan esztendő
- házak falán hirdet célokat -
s vésett belénk örök ráncokat.
Hazugságokat tanítók
a cinkossá lett 'Tanítók'.
Ha úgy érzed, hogy megteheted,
bocsásd meg, de el ne feledd!
Aztán aludtak párat
- talán kettőt vagy hármat -
s a papa megjött egy késő délután.
Majdnem olyan, mint régen -
de a szemében szégyen,
mint legyőzöttnek az elveszett harc után. |
