RÉKA:
Jó atyám, álmodtam múlt éjszakán
Fenn láttalak a négy legnagyobb vár fokán
Az ég elborult és árván maradt sok leány
Kard által vész mind, ki kardot ragad
Légy bölcs vezér, és űzd el az ős átkokat
Békét keress, hisz volt már elég áldozat
KOPPÁNY:
Nincs visszaút
hisz István már a harcra készül
Idegeneket hív
magyarok ellen segítségül
Pogánynak tartanak
pedig Bizánc jelét magamra vettem
De csak az volt a cél
hogy szabadságunk megôrizzem
Pogánynak tartanak
mert nem tűröm a papok hatalmát
Bűnt kiáltanak
hol szabadságát védi az ország
Pogánynak tartanak
mert szembeszállok a hódítókkal
Pogány itt mindenki
aki velem van és nem Istvánnal
Késő mostmár mindezt újra átgondolni
Elkésett a békevágy
Késő már a múltat újra értelmezni
kényszerpályán a világ
ISTVÁN:
Koppány vezér!
Ne hidd, hogy én nem szeretlek
Tiéd a trón
ha vállalod, mit meg kell tenned
Kezünkben van
egy nép és az ország sorsa
Rómába vezet
minden út, vagy a pusztulásba
KOPPÁNY:
Pogánynak tartanak
mert nem tűröm a papok hatalmát
ISTVÁN:
Fogadd el Rómát
és holnap már tiéd az ország
KOPPÁNY:
Pogánynak tartanak
mert szembeszállok a hódítókkat
ISTVÁN:
A békét hoztam el
mert az országnak béke kell
KOPPÁNY:
Késő mostmár mindezt újra átgondolni
Elkésett a békevágy
Késő már a múltat újra értelmezni
kényszerpályán a világ |
