ISTVÁN:
Uram magadhoz szólítád az én atyám
Uram, oly mérhetetlen bánat szállt reám
A sír oly hallgatag
a szó is fennakad
a szív majd megszakad e súly alatt
Ím hát itt fekszik előttem jó atyám
Lelke fenn jár már a csillagok nyomán
A föld most elhagyott
e népnek bölcse volt
és én még nem tudom, mit ő tudott
Uram, te jónak láttad elszólítani
Szent az akarat, mely így tud dönteni
És én ha kérdezem
mért ily hirtelen?
Hallgat, s nem felel senki sem
De én, István, akit nemzettél, atyám
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám
E sír el nem temet
én őrzöm lelkedet
míg élek, folytatom a művedet
KOPPÁNY:
Megállj István!
mondd csak, mit képzelsz magadról
Gyenge vagy még, elfúj minden szél
Erős kézzel
kell az országot vigyázni
Szállj magadba, Vajk, és légy szerény
Ősi joggal
engem illet Géza trónja
Árpád vére, hej
Ősi joggal
engem választ majd az ország
Őseink törvényét néked is tisztelned kell
TÖMEG:
Koppány, Koppány
Koppány, Koppány
ISTVÁN:
Koppány vigyázz!
esküt tettél jó atyámnak
Elfogadtad akkor a helyed
Ősi jogról
lemondtál az én javamra
Gyávaságból tettél volna így
KOPPÁNY:
Géza meghalt
és a trónja engem illet
Árpád népe, hej
Ősi törvényt
sárba nem tiporhat senki
Tízezer fegyveres választ meg engem, ha kell
TÖMEG:
Koppány, Koppány
István, István
Koppány, Koppány
István, István
ISTVÁN:
Uram, te ismered a lelkem titkait
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít
Segíts most Istenem
Segítsd meg nemzetem
Segíts az országot megvédenem!
ISTVÁN:
Nincs más út csak az Isten útja
bármit hoz reánk
E földön nála nincs nagyobb erő
Atyám sírjára esküszöm, hogy hozzá hű leszek
és nem hátrálok meg a harc elől |
