szöveg: Tamás István
zene: Bánfi Ferenc
Egy kicsit meghalt ez az ország, belehaltak sokan, én is? - én is! … kicsit én is!
más lett itt minden de magyar vagyok mégis! - mégis?- amíg élek, igen, én is!
Ha majd feltámad a haza vele a nép, a fény és én is.
Nem hagyjuk lopni földjeinket, tovább nem sérthetnek vérig.
Elvetjük a magot s öntözzük folyóink csillámló vizével,
mi még hiszünk a nemzet erejében, fákat ültetünk a kivágott helyében.
Kicsit meghalt ez az ország sokan behunyt szemmel nézik végig
a fogyó magyart, a réteket, ahogyan sírnak a folyók a kárpát medencéig.
- kicsit én is, kicsit én is.
Meghalt ez az ország s ebbe belehaltak sokan de mi nem, ugye nem?
- mi még harcolunk azért is!
Ha majd feltámad a haza vele a nép, a fény és én is,
nem hagyjuk lopni földjeinket, meggyalázni őseinket, tovább nem sérthetnek vérig.
Nem hagyjuk lopni mindenünket, meggyalázni véreinket, tovább nem sérthetnek vérig.
tovább nem sérthetnek vérig, tovább nem sérthetnek vérig!
| 
