szöveg: Tamás István-Bánfi Ferenc
zene: Bánfi Ferenc
Puszták vadvilága jászok újhazája, dolgos büszke népünk tízezer tanyája
elfogadták eleink e földet és a zászlót emberöltők óta Magyar lett a Jászból.
Felszabdalt hazánknak e föld a szíve tája mégis voltak évek hogy senki nem vigyázta
török-hadak dúlták mindent meggyalázva szabad őseinkből rabszolgát csinálva!
refrén:
Jászberényi pusztán muzsikál a szél múltidéző hangja mesél,mesél
Lehel vezér kürtjének harci dallamára feltámadt a Jászok ősi hitvilága.
A harcok véget értek súlyos idők jártak de vérrel-verejtékkel a Jászok talpra álltak
benépesült újra a Zagyva -Tarna tája rámosolygott Isten a király birtokára!
és ekkor történt meg az mire senki nem számított:
1702-ben Lipót császár, eladta a jászkunságot!
de ez a nép mely magán sosem tűrt uralmat
szabad akart maradni s pénzért visszavette azt!
Hát ne feszítsd az ideget dölyfös kényes úr, Jászmagyarok íján ha megfeszül a húr
itt nem lesz nyugodalmad, nem lesz királyságod, ha feldühödünk köztünk nincs maradásod!!
refrén:
Jászberényi pusztán muzsikál a szél múltidéző hangja mesél,mesél
Lehel vezér kürtjének harci dallamára feltámadt a Jászok ősi hitvilága.
| 
