Egy fekete tengerből lopott hajszál, amit egy manó hozott nekem. Kisdobozba gyűjtöm, elteszem. Egy pillanatnyi életszagú hazugság, napok mennek, levonni nincs mit, nincsen tanulság. Minden kincsem sincsen egyben, elszórva a víz tükrében. A föld alatt. Életszagú hangulat.
REF: Cigányútra ment a cékla, mennék én is, ha lehet még ma. Elrohannék bujdokolnák, ágyba bújnék menetelnék. Színészkednék mint egy vándor, bevallom be is rúgnék párszor, ha megunnám tovább álnék, perui nőt cirógatnék, a méhébe visszaszálnék, vízben úszva kiabálnék, bálnák hátán csendben ülnék, árvák száján sikoltanék. Derűt, borút váltogatva, lerogynék a Duna partra.
Kábulatból ébrednék fel mikor végre mérhetném fel milyen szép az ébredésed. Virágzásod, moccanásod, mokka csúszik, nevetésed. Röppenésedhez láncolva, röppenésedre táncolva. Átmázolva hétköznapok, rét közepén ellágyulok, nászod alatt.. |
