Egy hulló csillag földet ért,
míg fent volt fénylett felém.
De márvány sír borítja már,
min megcsillan a napsugár.
Homályba borult a táj,
a zene lassú dalba vált.
Valami belül nagyon fáj.
Tudom nem jössz vissza már,
örökre itt hagytál!
REFRÉN:
Miért van ez így, az árnyék eltűnik,
A gyertya leég és a sötétben már tudom messze jársz.
Miért van ez így, az ital sem segít,
A magány átkarol, s nélküled minden más lesz már.
A zene lassan véget ér,
de a szívünkben tovább él.
Akkor is emlékezem rád,
ha már nem szól a gitár,
ha az énekhangom messze száll. |
