Megálmodtam képedet, majd valós lett, nem képzelet.
Voltunk együtt már sokat, így lett belőlem áldozat.
Előtte szép volt minden perc, vártalak, ha nem voltál velem.
Mennyei érzés a szerelem, de a bukás hosszú gyötrelem.
REFRÉN: Tudom a sors akarta így, nem köszönt el és nem is írt,
Az emlék szivárványt csinál.
Meghalt bennem valami rég, érzések nélkül élek én,
Ez egy szerelmetlen világ.
Azt mondták az idő nagy úr, az ember a hibáiból tanul.
Meg tudtam azt, hogy aki nagyon szeret, a végén biztos nem nevet.
Szerettek sokan, s imádtak, méz édes csókkal kínáltak.
Tüzes szempár sokszor rám talált, de bennem csak is te maradtál! |
