Gyanús nekem ez az ember
Ott szemben az a kis zömök
Aki a sörét issza, de azt lesi közbe'
Hogy a pipámba mit tömök
Gyanús nekem ez a rendszer
Fej, mint jó paraszt a tehenét
De zabálni nem ad, máshova tolja
Megrakott szekerét
És ez így megy a kezdet óta, de az idõ fogy
Te csak siránkozol és rinyálsz, hogy
Megint hülyének néznek, de az is vagy
Aki mindig nyel, aki mindig hagyja magát
Meggyõzni, hogy ez kell neki
S ha valaha tudta is, elfeledi
Hogy elveszett, aki ellen nem áll
Csak a döglött halat sodorja magával az ár
Lehet, hogy így van jól
S talán befognám a pofám
Ha egy jól irányzott gumibotütéstõl
Törne szét a koponyám
Nem hallanám
Fejemben a forradalom zaját
És büszkén lobogtatnám
A szellemi züllés zászlaját
Mer' egyedül gyenge vagyok s te is gyenge vagy
Mint egy újszülött, akit magára hagynak
A templomlépcsõn, egy hajnalon
Mindig van új alkalom
Hogy indulj velem az oldalamon
Ez egy fegyver nélküli forradalom
A fejekben kell lefolynia
Csak gyõztese lehetsz, nem áldozata
Elmondták már ezerszer, elmondom én is százszor
Szolgáknak király kell, birkáknak pásztor
Mindig volt és lesz is talán olyan, aki szabadon él
Válassz, hord el innen magad, vagy állj mellém
Egy fát könnyen kicsavar a szél
De az erdõ ezer évig él
Gyere, állj mellém |
