A Jászságban a Kunságon,
Gúny kicsiny Magyarországon,
Hajtja nyáját a juhász,
Közben vígan furulyáz.
Haj, de ő is terelgetné,
A juhait Arad felé,
Kárpátokig meg sem áll,
Régi határkőre áll,
S onnan kiabál !
Van fokosa , van bicskája !
Hitvány embert négybe vágja!
Hej , hej , hej !
Hej , hej , hej !
Hej , hej , hej !
Így énekel!
Görbe botján támaszkodva,
Néz a juhász a távolba.
Szalad a nap nyugatnak,
A kutyái csaholnak.
Széna, szalma a kunyhója,
Szőr subája, takarója.
A tűz mellé lefekszik,
Parazsánál melegszik,
Egész reggelig! |