Akkor megyek,
Mikor szűz hó esik,
Mikor csend van és félhomály,
Akkor megyek,
Mert így írták meg,
Ott fenn még hajdanán.
Te most!
Könnyet se ejts, nem érdemes,
De ha jófajta bort töltenél,
Locsolj egy kortyot a földre komám,
S abból tudom majd,
Hogy szerettél.
Nem voltam jó,
Nem voltam rossz,
Azt kaptam mindig, ami jár,
És örültem annak,
Hogy ismertelek,
És ismertél te is talán.
Mindig van még egy,
Utolsó lépés,
Egy utolsó szó, egy hang,
De nem látta,
Nem hallotta ezt már senki,
Olyan lassú volt, olyan halk.
Te most!
Könnyet se ejts, nem érdemes,
De ha jófajta bort töltenél... |
