Kettő madár száll az égen,
Egyik nappal, másik éjjel.
A lány fecske verőfényben,
Fiú karvaly éj sötétben.
Elátkozott két madárka,
Egymást csak egy percig látja,
Amint hold a napot váltja,
Átváltozik ő s a párja.
Fecske suhan szelek hátán
Aranygyűrű csillog lábán.
Irigy varjak megtámadják.
Szép gyűrűjét elragadják.
Zuhan, szárnya eget szántja,
Szalad kedvese utána,
Egy-egy tollát elhullajtva,
Párjának utat mutatja.
A legény nyomát követi,
Dráva vizében megleli,
Reszkető testét kiveszi,
Fehér ingébe tekeri.
Nap szárítja csapzott tollát,
Nézi szíve választottját.
Megesküszik földre, égre,
Halálba is elmegy érte.
Borostyánok és vadrózsák,
Lassan testük körbefonják.
A szerelmük mégsem halott,
Tiszta lelkük szárnyra kapott.
Az eszéki harang hangja,
Azóta is azt kongatja,
Egymásé lett két madárka,
Nem fog rajtuk senki átka. |
