Tudjátok meg emberek, hogy a jövőtök felől,
Ti magatok, nem pedig mások döntenek.
S, hogy volt egy város, ki kezébe vette sorsát
Fegyverek ordító hangján szólt az igazság.
Nem hajtott fejet a nagyhatalmak előtt,
Saját földjéért vitézül küzdött,
Hogy mi lehetett volna, ha követőkre talál!
És minden város bátran sarkára áll!
Hát csak szolgáljon példaként, hirdessük tettüket!
Hegyeket mozdít el a hazaszeretet.
Letűnt idők beszédes tanúja,
Civitas fortissima.
Volt egy szép ország,
Ahogy apáink álmodták,
De most idegen csizmák
Súlyos léptei földünk tapossák.
A halál amerre kaszál,
Fogy a nép, szűkül a határ,
És a reggeli napfény más országok
Karmai közt talál.
Megtör vagy ellenáll,
Csak bíztató jelre vár,
S az Ipoly partján egy város népe
Bátran harcba száll.
Szemükben elszántság,
Céljuk a szabadság,
És a padlásokról előkerülnek,
Az elrejtett puskák,
Civil, vasutas, katona,
Maroknyi lelkes hada,
Bátran küzdött, s vérrel írta,
Civitas fortissima. |
