Csángómagyar, csángó magyar,
Mivé lettél, csángó magyar,
Ágról szakadt madár vagy te,
Elvetetve, elfeledve.
Egy pusztába telepedtél,
Melyet országnak neveztél,
De se országod, se hazád,
Csak az Úristen gondol rád.
Idegen nyelv beborít, nyom,
Olasz papocskák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imádkozni.
Én Istenem mi lesz velünk?
Gyermekeink, s mi elveszünk!
Melyet apáink őriztek,
Elpusztítják szép nyelvünket!
Halljuk, áll még Magyarország,
Úristenünk, te is megáld!
Hogy rajtunk könyörüljenek,
Elveszni ne engedjenek.
Mert mi is Magyarok vagyunk,
Még Ázsiából szakadtunk,
Úristen sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!
Úristen sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd!
Úristen sorsunkon segíts,
Csángó magyart el ne veszítsd! |