Oly század szülötte vagyok,
Mely embert és hazát megtiport.
Gyökértelenné tett
Mindent mi igaz.
Hol virág nyílt,
Most tövis és gaz.
S ki egykoron magasra tört,
Azt most hant fedi,
Kétlábnyi föld.
Megannyi pöröly csapása,
A Magyar megpróbáltatása.
De állja!
Állja ez a sírba küldött nemzet.
S tudja!
Vihart arat az, ki szelet vet!
Csendben fenik hozzá a kaszát.
Lesz itt még jobb világ!
Én hallom az idők szavát.
Hallom az idők szavát,
Elindul, ami meg állt,
A jóslat beteljesül,
Minden újra egyesül,
Keletről nyugatra tart,
Kezébe lángoló kard,
Igazság nyergében ül,
Felette angyal repül.
Ahol a múlt véget ér,
A föld s az ég összeér,
Száz apró fogaskerék,
Egymásba mar úgy, mint rég. |
