Füstös régi környék utcáit koptatom
Ott születtem én meg, ott az otthonom
Nem lakott ott gazdag, puccos úri nép
És ha jött az este, nekünk az út mesélt
Mesélte azt, hogy szép volt, szép volt fiúk
És tátott szájjal néztük, amíg a tűz kihunyt.
Esős vasárnap reggel, ha az öreg busz megáll.
Eszembe jutnak újra a régi cimborák
Mennyit álmodoztunk kint a csillagok alatt.
És azt hittük, hogy ez mindörökre tart
De közbe szolt az élet, nagyon-nagyon vigyázz.
Te úgysem leszel több, mint egy külvárosi srác. |
