Egyszer hárman felültünk a
Pestre tartó volánbuszra
fehérvárig nem volt semmi,
nyugodt csendes volt mindenki
A busz beállt a megállóba
Úgy tûnt, mintha várakozna
Háromórás út, elvégre
daniék elmentek vécére
fönn maradtam várakozni
a jövõmrõl álmodozni
sokmindenröl gondolkodtam
de felkaptam a fejem nyomban
RF:
akkor jött a nagy döbbenet,
sofõr gázt nyomott fék helyett
kicsit elobb indult haza
így ott maradt mindkét koma
elõl mondtam: Állj meg veréb!
de felém legyintette kezét
sietnünk kell, magyarázta,
ó hogy álljon fasz a szádba
gondolkodtam, vajon mi lesz
hasítaná szét egy repesz
megpróbáltam nyugodt lenni
húsz csomagot egyé tenni
beérkeztem népligetre
egy padot kerestem sietve
aztán eltelt a félóra
végetért e szörnyu móka |
