Visszatértél, érzed a régi tűz közel
Elhagyott bölcsőd újból átölel
Ésszel foghatatlan, a vér sosem felejt
Számodra nincsen jobban vágyott hely.
Ez a sólymok fészke – világnak éke
A földnek lelke, dobogó szíve
Magához láncol, mégis csak itt vagy szabad
Fullasztó terhet hord, ki hontalan.
Emléked ezer éven túl is megmarad.
Ott leszel minden dicső dalban.
Ez a sólymok fészke – világnak éke
A földnek lelke, dobogó szíve
Ez a sólymok fészke – világnak éke
A földnek lelke –Földanya szívéből felbuzgó ér
Ez a sólymok fészke – csillagok fényéből gyúrta az ég
A földnek lelke – napsugár táplálja, éltesse még.
Óvjon ég földet, óvjon ég népet,
Óvjon ég szirtet, Óvjon ég völgyet
Óvjon vért és népet, nemzetet
Óvjon hont és völgyet, bérceket
Óvjon álmot, vágyat, kincseket
Óvjon bölcsőt, fészket, tűzhelyet
Óvjon ég. |
