A világtól elzárva , égi tisztaságba,
Hegyektől ölelve, a remény sugára.
Született asszonytól , született embertől,
Lelke hófehére , az egy igaz Istentől.
Míg künn a fenyveseket , tépi a vad Nemere,
Bent pattogó tűznek , símogat melege.
Hol apáról fiúra , száll a titkok titka,
Kárpátok őrzője , imígyen tanítja.
Ha mész hegygerincen , ha mész patakvölgyben,
Lábad alatt az út , könnyű sosem legyen.
Menj sűrű erdőkön , menj a hómezőkön ,
Hagyod ott nyomod minden drága magyar rögön.
Hallasz majd beszédet , hangosat , csendeset,
Keserűt kárognak, az igazság édesebb.
Édesebb a nyelvnek , az őszinte szó íze,
Varjúk károgása , ne zavarjon össze.
Kutass a végtelenben , a sorsod két kezedben,
Nyisd ki , olvasd bátran , ott rejlik benne minden.
Ott rejlik boldogságod , ott rejlik minden álmod,
Tövisek közt nyíló , szép mártír halálod. |