Szerémség, Bánság, Bácska a Tisza legszebbik folyása
Az ország éléskamrája Magyarok hazája
Lágy búzamezőt ringat a délvidéki szél
Sírdogál egy kismadár fészke csupa-csupa vér
Lábát törték megkergették gúnyt űztek vele
De ő énekel csak, énekel ez maradt minden fegyvere
Tenger vadvirág borítja fenn a dombtetőt
Koszorúja körbefonja rég az öreg temetőt
A meggyalázott sírok között bolyong egy magyar kisfiú
Apja keresztjéhez érve letérdel úgy fogad bosszút
Egy ezredéve áll aracsnak puszta temploma
Teteje a csillagos ég nyári zápor ajtaja
A pirkadó nap oltárjára ködfátyolt terít
Ha újra szól a harang a Délvidék szabad lesz megint |
