"Amit erő és hatalom elvesz
Azt ídő és kedvező szerencse
Ismét visszahozhatják.
De miről a nemzet félve a szenvedésektől
Önmaga lemondott,
Annak visszaszerzése mindíg nehéz
S mindíg kétséges" (Deák Ferenc)
Mert aki hazáját igazán szereti
Oltárán gyönyörű életét szenteli
Piros fehér zöld lesz áldott szemfedője
De Isten ugy segítsen száz lép majd helyébe
Akinek fáj Erdély rabláncon tartása
S eljut a szívéig súlyos sóhajtása
Meghalja konduló harang hívó szavát
Nem hagyja magára szegény Kárpátalját
Kinyújtja segítő két kezét népének
Ezer sebből vérző Tátra-felvidéknek
És ha harci sípját a nyugati szél fújja
Őrvidék keresztjét erős vállán hordja
Látja szolga sorba hajtott magyarságát
Eke szarván síró Bánságot és Bácskát
Ráncot szánt az idő, ifjú homlokára
De szemében csillog a szabadságnak lángja |
