Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar ;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Melly ápol s eltakar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely ;
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned , halnod kell.
Ez a föld, mellyen annyiszor
Apáid vére folyt ;
Ez, mellyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai ;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár , de törve nem,
Él nemzet e hazán,
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált :
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"
Az nem lehet , hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor , melly után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak , oh magyar :
Ez éltetőd , s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely :
Áldjon vagy verjen sors keze,
Itt élned, halnod kell. |
