AQUILEIA OSTROMA
Telihold éjén egy városhoz értek.
Aquileia gránitfala emberi végzet.
Sasfészket fegyver be nem vette soha.
"Menjünk vagy maradjunk?" -kérdi Atilla.
Csaba:
"Maradjunk, jó apám! Esküm ide köt!
Elrabolták Bankát, kiszabadítom őt!"
Reggelre a város körül ostromgyűrű állt.
"Előre vitézek! Huj! Huj! Hajrá!"
ÉGETT A MÁGLYA,
PUSZTULT A GRÁNIT,
A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY,
DICSŐ ATILLA,
VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Támadt kőhajító, pengtek az íjak;
A sziklák és a tüzes nyilak a vízbe hulltak.
Natissával teltek meg az alagutak,
A hadicselek mind-mind kudarcba fulltak.
ÉGETT A MÁGLYA,
PUSZTULT A GRÁNIT,
A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY,
DICSŐ ATILLA,
VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Atilla Csabának:
"Nézd amott azt a piros csőrű gólyamadarat! A hunok ősi madara.
Megorrontotta a vár pusztulását, s most elviszi fiókáit a bástyatoronyról.
Hmm... Így adja tudtunkra Hadak Ura, hogy folytassuk az ostromot!"
ÉGETT A MÁGLYA,
PUSZTULT A GRÁNIT,
A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY,
DICSŐ ATILLA,
VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
Jó Atilla újabb tervet eszelt ki:
Hatalmas máglyát raktak vitézi.
A tűz erejét még a gránit sem állta,
Előre rontott Csaba, a többi utána!
ÉGETT A MÁGLYA,
PUSZTULT A GRÁNIT,
A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY,
DICSŐ ATILLA,
VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY!
ÉGETT A MÁGLYA,
PUSZTULT A GRÁNIT,
A VÁR FALA SZÉTNYÍLT ELŐTTÜK.
GYŐZÖTT A FORTÉLY,
DICSŐ ATILLA,
VEZESS MINKET HŐS, NAGY KIRÁLY! |
