Arcom még az arcodon, szíved szívemen,
elmosódik életem, s nem bánt a végtelen,
változom, ha változol, könnyű lépés vár,
elrejtőzködöm benned, és senki nem talál
és ha ránk zuhan az ég – még és még,
csak egy színben őrizz már,
hogyha az élet mást kínál,
és ne várd, hogy hív a múlt,
nem zavar, régen elcsitult,
őrizz még
Megpihennék melletted, csak a csend beszél,
lassan süllyed a világ, de minket tart a mély
és ha ránk zuhan az ég – még és még,
csak egy színben őrizz már,
hogyha az élet mást kínál,
és ne várd, hogy hív a múlt.
Nem zavar. Régen elsimult,
csak őrizz, őrizz még,
látod sápadt ég,
bánthat még
Ahogy hív és kér a múlt,
megzavar s mégsem csitult,
és ha az élet választ szét,
hallgasd a semmi énekét,
őrizz még,
őrizz még,
őrizz még,
őrizz még |
