Kék bársonyában az éjszaka megintcsak hozzámfér,
és mostanában, hogy újra bántson, újra megkér,
tékozolt évek égnek, fényük mélyén állsz
legyen így, mégis óvjon,
legyen így, mégis újra szóljon
ott leszek én, mikor mások az ég felé szállnak, ott leszek nálad
ott leszek én, mikor csendruhát ölt fel a bánat, ott leszek nálad
csak az órák s szívek vernek, a szépek máshol járnak
leszek én,
kérlek, hidd el,
leszek én,
kérlek, mégis hallgass rám.
Bár hinni tudnám, gyáva voltam csak, vagy túl félénk,
és újra innám az élet titkát, s egy kísértést,
lelkünkben ott a kérdés, kérdés és nem vád
legyen így, mégis óvjon,
legyen így, mégis újra szóljon
ott leszek én, mikor mások az ég felé szállnak, ott leszek, várlak
ott leszek én, mikor csendruhát ölt fel a bánat, ott leszek, várlak
ha a szívek félrevernek, a szépek máshol járnak
leszek én,
kérlek, hidd el,
legyek én,
és már nemcsak egyszer
Ott leszek én, mikor mások az ég felé szállnak, ott leszek, várlak
ott leszek én, mikor csendruhát ölt fel a bánat, ott leszek, várlak
csak az órák és a szívek vernek, a szépek máshol járnak
leszek én,
kérlek, hidd el
legyek én,
és már nemcsak egyszer |
