Két szoba közt a csend, de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem.
Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza, csak ennyi kell!
Néha féltem, hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent, úgy öleltél éjjel át .
És ma sincs nálam boldogabb,
ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj, csak erős ez a fény, attól könnyezem!
Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
gyere haza, csak ennyi kell!
Kinn sűrűbb lett a homály, az utca zaj is elcsitult,
nézem, ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,
s te tudod, hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért, hisz sírni szeretnék,
most mégsem könnyezem.
Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel!
Boldogság, gyere haza,
késő van, gyere haza,
honnan jössz, nem érdekel,
nekem elég, hogy itt leszel! |
