Hétköznap újra,
és a hétköznap mind ugyanolyan.
A megszokott csend,
és a megszokott minden, ami van.
Szól a telefon. Egy fénylő hang mondja a hírt.
Csak félig hiszed el, és kéred, hogy mondja megint.
Ugyanúgy kezdi el.
Képzeld el, ott állsz majd egyedül.
Pár ember téged figyel.
Egy intéssel pokolra küld,
vagy egy szóval az égig emel.
A sokféle érzés csak kavarog.
Ami eddig volt, mind felborult.
A szerencse miért hozta így,
máskor meg miért fordul úgy?
Nem hitted volna,
de látod, hogy mégis van ilyen.
Szárnyalni készül
a most már csak félig idegen.
Félve figyeled, a tükröd most milyennek lát.
Új a szereped, de kérdezd a fantáziád,
hogy hova innen tovább.
Képzeld el, ott állsz majd egyedül.
Mindenki csak rád figyel.
Káprázat, csöndek, csodák.
A vonzás már nem enged el.
A sokféle érzés csak kavarog.
Ami eddig volt, mind felborult.
A szerencse miért hozta így,
máskor meg miért fordul úgy?
Azután egyszer csak jön majd egy új csavar.
Pörög minden tovább, csak másokkal, máshogyan.
És amikor vége van,
képzeld el, ott állsz majd egyedül.
Már nincs ünnep. Nincs folytatás.
Akárhogy nézel körül,
nem jönnek, nincs senki más.
A sokféle érzés csak kavarog.
Ami eddig volt, mind felborult.
A szerencse miért hozta így,
máskor meg miért fordul úgy?
És még egyszer miért nem jön ugyanúgy? |
