Hangja mindig tele volt mézzel,
néztem, ahogy előttem ott térdel és vár,
lassan ő az árnyékom már,
azt mondta, a Moulin-ban táncol,
s felhívott vagy naponta hat-hétszázszor is még,
de könyörgött, hogy ez sem elég,
mit tehettem én,
mondd meg már,
titkolni volna jó,
nem más, csak gigolo -
Megbabonázott, ázott és fázott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,
megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált.
Valahol még sohasem jártam,
a szerelemnek kövezett utcájában úgy,
hogy összefolyik jelen és múlt,
mit tehettem én,
mondd meg már,
titkolni volna jó,
nem más, csak gigolo -
Megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,
megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált -
ésszel fel sem fogtam még,
titkolni volna jó,
hogy annyi kincset szórtam szét,
amennyit nem való,
- ő csak egy gigolo.
Megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart,
megbabonázott, rendszámot váltott,
s azon az én nevem állt,
elküldtem párszor, visszajött máskor,
szerelemből ledoktorált,
megbabonázott, álmában látott,
bűvölt és felkavart,
ittam a hangját, kristályból nektárt,
ujja köré csavart - - |
