Miért is tagadnám, hogy távol a túlpart még és nem visz a szél?
Vár a szabadság, de érzem, hogy itt tart még a veszély!
Ha úsznom kell, majd a víz elnyel, te az vagy pont, ami kell!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van mellettem!
Tudom, időnként ellep a sodró ár és nincs menedék!
S néha magamtól ugrani félnék én, nagy a tét!
Ha úsznom kell, majd a víz elnyel, te az vagy pont, aki kell!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van mellettem!
Mikor közel vagy én látom az út végét.
Ott valami vár, fogd a kezem!
Nélküled nem jutnék át!
Soha nem jutnék, nem jutnék át!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van!
Egy Híd a folyón a forgatagon,
mi túlvisz a tiltott zónákon.
Egy híd a vízen, az életemen,
és az, ami távol volt, már itt van mellettem! |
