Buta kis játék, hazudok, és elhiszed.
Önző kis játék, angyal-szíved mély pokolra viszem.
Pedig érzem: hogy te vagy a minden és tőled létezem én.
De csak rejtem, hogy te vagy a kincs, ami még az enyém.
Karodba bújnék, de hazudok, és nem teszem,
Szavakat súgnék, de hagyom, hogy a csend takarja szívem.
Pedig érzem, hogy sohasem volt, ami van, s nem lesz ezután,
De ezt rejtem, mert nem is hiszem még talán, hogy ez jár, csoda vár ránk.
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De azt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt lesz tán?
Hamu, vagy gyémánt, a választás oly egyszerű,
De egy gondolat úgy bánt, hogy minden jó hisz végül oly keserű.
Ugye, érted, hogy te a vagy a minden, de félek, semmi leszel,
Tudom, érzed, hogy te vagy a kincs, ami kell, ne hagyj el! Csoda vár rám?
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Én csak benned élek tovább,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
Fényedtől minden szép lesz, minden más lesz tán?
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Ébredjen álmából a világ,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
hmm, félve súgja szám,
Hamu és gyémánt, ragyogj hát,
Fényedtől minden szép lesz, lásd,
Hamu és gyémánt, csoda vár,
De ezt félve súgja szám,
Hamuból gyémánt, lesz tán! |
