Emberek, nevek, arcok, mondatok, közös ég alatt,
akik nem túl fontosak.
Kedvesek, néhány múló kapcsolat, s több, mely elmaradt.
Persze nem túl fontosak.
-Helló!
-Helló!
És megyünk is tovább.
-Helló!
-Helló!
Az ott a te utcád!
-Helló!
-Helló!
S egy másik az enyém.
S nem fonódnak össze, csak a legvégén.
Megérint, mikor megérintelek.
Másképp vártalak.
De a szó már elmaradt.
Szólhatnál, mikor elbocsájtalak. Vannak jó szavak.
Persze nem túl fontosak.
-Helló!
-Helló!
Így egyszerűbb nekünk.
-Helló!
-Helló!
Csak érkezünk, s megyünk.
-Helló!
-Helló!
Mert másra nincs idő.
-Helló!
-Helló!
Mert másra nincs erő.
-Helló!
-Helló!
Mert minden menekül.
-Helló!
-Helló!
Mert gyorsabb egyedül.
-Helló!
-Helló!
Hát üldözzük tovább!
-Helló!
-Helló!
Már én sem várok rád.
S napjaink az életünket széthordják.
Azt hiszem, egyszer velem tudtalak.
Volt egy perc, egy nap.
De már minden fontosabb.
-Helló!
-Helló!
Így egyszerűbb nekünk.
-Helló!
-Helló!
Csak érkezünk, s megyünk.
-Helló!
-Helló!
És többre nincs idő.
-Helló!
-Helló!
És jobbra nincs erő.
-Helló!
-Helló!
Mert minden menekül.
-Helló!
-Helló!
Mert gyorsabb egyedül.
-Helló!
-Helló!
Hát üldözzük tovább!
-Helló!
-Helló!
Még ennyi köt hozzád.
A nem túl fontos mondatok közt félórák.
Helló, helló, helló, helló, helló,
Helló, helló, helló ,helló, helló, helló. |
