Semmi sincs, csak fénytelen éj,
csak szótlan bánat, hiú remény
Nincsen hűség, nincs szerelem,
nincs simító kéz nekem
Kinek mondjam el vétkeimet,
és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?
Hideg az éj, de fényre vágyom,
mint délre húzó fecskepár
Testem kihűlt álom csupán,
de lelkem szunnyadó tűzmadár
Kinek mondjam el vétkeimet,
és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet, Istenem?
Ne kínozz, hisz előtted állok pőrén,
bekötött szemekkel,
Oh... Istenem mondd miért?
Könnyek nélkül sírok,
a meg sem született gyermekemnek
Hogyan mondjam el vétkeimet,
és a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet,
a bűneimmel kell, hogy éljek
A megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet,
Istenem? |
