Szigorúbb a csendnél,
ahogyan a zajban te figyelsz.
Mintha velem lennél,
és veled volna majdnem ugyanez.
Gonoszabb a rendnél,
amit ez a káosz alakít.
Hogy lesz jó,
ha nem jól van így?
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?
Nem azt kérem, hogy te keress,
és nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Valahol várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó,más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép.
Átmegyek a hídon.
A titok van a másik oldalon.
Van, amiben bízom,
de nem sikerül hitnek mondanom,
mert valamikor jártam,
valamikor jártam ugyanígy.
Hogy mennék már,
de nincs ott a híd.
Hányszor kezdjem el újból?
Hányszor próbáljam újból?
Hányszor bukjam el újból,
ahogy máskor is azelőtt?
Nem azt kérem, hogy te keress,
de nem kell, hogy hitegess,
csak annyit segíts,
ha még van hozzád út valahol,
várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Valahol várj úgy, várj úgy, várj úgy.
Soha már másképp nem jó,más kép nem elég.
Nem kell. Nem jó. Nem szép. |
