Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígért,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavart, hogy túl nyitott az éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap.
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
Te csak várj, míg felkel majd a nap.
Te csak várj, míg felkel majd a nap. |
